Sok esetben elgondolkodtam azon, hogy a nagyvárosi lét valójában hasonlít a vadonhoz. Itt is rengeteg dologra kell figyelni, hogy túlélj, de legalábbis hogy ne sérülj.
Az állatok, akik minket jóval megelőzve benépesítették ezt a gyönyörű bolygót, rengeteg időt töltöttek létük tökéletesítésére és bár a különböző vicces oldalak tele vannak humorosan bugyuta, esetlen vagy vakmerően ostoba cicás és kutyás, meg mindenféle egyéb jószágos videókkal, az állatok valószínűleg kisebb százalékban mutatják a 100%-os életképtelenség jeleit, mint fajtársaink...avagy az emberek.
Talán kellene egy városi Bear Grillusz, aki bemutatja, hogy miként lehet egyszerűbbé vagy élhetőbbé tenni a mindennapos patkányfutamokat, de az is lehet, hogy elég lenne egy-két környezetóra vagy fejlesztőpedagógus...avagy olyan tranzitzónák, ahol a logikai készség és tolerancia haló szikráját sem mutató lények közlekedhetnek.
Egy óriási, rengeteg fajtát magába foglaló osztályozási ág következik, amibe a korábban már említett fajok is beletartozhatnak, de önvallomás gyanánt igazából mindnyájunk mutat hasonló viselkedési jegyeket, fáradtan, másnaposan, idegesen, elázva, kimelegedve, vagy egyéb, fel- illetve lefokozott állapotban.
FIZIKUS tehát bárki lehet, aki önhibájából a létezés egy olyan szintjére lép, ami könnyen „zárványosítja” áldozatát. Egy pillanat alatt behúzza az a zárt világ, aminek kulcsát sokszor a modern kor vívmányai, máskor az agyi korlátozottság, vagy a rosszindulat mételye, illetve ezek kombinációja adja kezébe
Személy szerint próbálkozom távol maradni ettől a világtól, de néha egyszerűen nem sikerül.
A Deáknál hatalmas tömeg mozog, rendkívül forgalmas csomópont. Várok valakit...behúzódok egy oszlop mellé, látható helyre, de úgy, hogy ne akadályozzam a rohanó polgárokat. Mellettem megáll egy kb 16 éves lány. Nyomkod valamit a technikai vívmányon, majd felnéz. A peron már részben kiürült, mondhatni szellős. A lány engem néz, majd elindul...pontosan nekem jön. Előttem és mögöttem kb. 3-3 méter lett volna a manőver elvégzéséhez, de nem sikerült. Bután néz. Bocsánatot kérek...néz.
Ő a fizikus egyik tipikus példája, másik előfordulási helye a pláza, ahol a karácsonyi roham idején teljes magabiztossággal lép ki a kozmetikai üzletből, megnézi a bejelölteleki ismerősöket a bizsus telón, dob egy hajast, ezzel instant kötőhártyagyulladást okos a frissen szolgálatba állt, udvariasan helyet kérő biztonságinak, majd tekintetének orientációjával teljesen ellentétes irányba indul el mind az alsó, mind a felső teste.
Menet közben is igen veszélyes fajta, kirakatok közelében mindig arra megy, amerre épp nem néz, mert tekintete csak a kiszemelt fogyasztói jóságra szegeződik, amit a legegyszerűbb úgy megközelíteni, ha ívesen vagy szöget bezárva, minden (egyébként kikerülhető) járókeló útját keresztezi.
A fizikusok egy idősebb csoportja primitív fegyvereket is alkalmaz. Ilyen pl. a maga után húzható kiskocsi, bőrönd, vagy bevásárlókosár, amivel a tejtermékes pultnál bekerítheti a hűtő falához tapadt, háztartásbelieket egyeztetés miatt hívó egyéb vásárlókat. A pénztáraknál a fémből készült bevásárlókocsik kiválóan alkalmasak az éppen fizetők végbéltükrözésére vagy urológiai inzultációjára.
Összetettebb fegyver a babakocsi, amit az élettől már igen fiatalon megfáradt anyukák, egy-egy délutáni bevásárlási mángorlás során anyaságuk teljes körű tudatában, a csemetét ringatva, egész sorok lezárására használnak és ha elengednek, viccet csinálnak abból, hogy csak annyit mondtál: Köszi.
Esős napokon az ernyőt olyan taftsan, még mindig tartó frizurával menetelő perszónák 120°-os íven lengetik, mert úgy látták a homok titkaiban, a kifutón.
Vannak olyan fizikusok, akik nyereségvágyból tartanak fel postai sorokat, mert bár a kisasszony elmondta, hogy a kb. esélytelen kaparós nyereményt a postaboltban fizetik ki, az öreg, ha már lejött, a helyszínen kapar, ne merüljön fel semmi korrupcióra okot adó tényező.
Megfigyelhető tehát, hogy a fizikus rengeteg alakot ölthet, a megállni tilosnál hezitáló parkolóhelykeresőtől, a közért hűtőinek torz képet mutató fémtükreiben önmagukat stírölő gyúrósfiúkon át a KRESZ-t akkor is jobban tudó, saját macisajttáblájára mutogató hatvanasokon keresztül a saját kis világukba bezárkózott, okosabbtelefonos tini villamoseledelekig.
Kis világuk olyan fizikai törvényszerűségeinek rabjai, amit még csak nem is ők alkottak. A közlekedés ördögei, akik az egyéni közlekedést másképp értelmezték, mint az a nagy könyv, amit ők talán sohasem olvastak és nem tudják, hogy az „életképtelen” nem egy temetőt bemutató kiállítás, hanem az a torz tükör ott, a kirakatban.
