A pokoli meleg olyan fizikai jelenségeket idéz elő, amiről sohasem tanultam. Rendben van az ideális gáz, a májer egyenlet, meg a lejtő, de átizzadt pólóban miért tapadok hozzá a szerelvény hátsó ajtajának üvegéhez?
Nem vártam, hogy találkozom azzal a szerzettel, aki ezt elmagyarázná nekem, de tegnap délután, munkából hazafelé sikerült.
A metró faunája sokszínű, ahogy ezt mindnyájan tudhatjuk, a viselkedési, öltözködési és kommunikációs szokások néha hamis képet festenek az élőlények mentális tulajdonságairól, érzelmi attribútumairól, de azért többször tükrözik hitelesen ezeket.
A szerelvény megáll, két hely megüresedik. Ezt a két helyet egy idős házaspár foglalja el. A néni átlagos, nyugdíjas pedagógus, a Kodály-módszerből írta a szakdolgozatát, majd 237 éven át tanított éneket Ágyalagon, a helyi Egyetlen Általános Iskolában.
A néni kifejezetten érdeklődő természetű, fel is teszi a kérdést:
- Lajos, miért nyikorog ilyen keservesen ez a szerkezet, amikor elindul?
A mondat végén a hölgy megvilágosodik, furcsán felemeli hangját, a kiejtett L betű teteje belekapaszkodik a kérdőjel aljába, próbálja visszahúzni: NE KÉRDEZD MEG! HISZEN Ő TUDJA!!!
A bácsi, aki erősen kopaszodik, de fejének hátsó egyharmadán a „professzorhaj” még küzd, mint az esőerdők Amazóniában, eddig egykedvű, komor képe fellángol a vastag szemüveg borostyánszín kerete mögött, szakálla vidáman felhajlik, jéghegyként felbukkanva, ahogy elkezdi .....a magyarázatot:
Katikám, fiam, már elmondtam neked párszor, de akkor foglaljuk össze. A nagy hőség hatására endoterm és exoterm hőtani reakciók is lezajlanak a motorvonat, molitdént nagy százalékban tartalmazó acélszerkezetének felmelegedésekor, ez a mechanikai torzulás a kristályszerkezet mikrodilettációi miatt audiohatást vált ki, mivel a lemezek és a tartógerendák egymásnak súrlódnak, az elindulás által kiváltott mozgási energia pedig olyan erőkbe ütközik, mint:
- Súrlódás...enélkül nem tudnánk mozogni, lebegnénk, mint Gagarin
- Légellenállás
- Meteorológiai tényezők
- Tehetetlenség.
Kati néni szája egy hasraesett, borzalmasan elnyújtott, megrökönyödött C betű, ami Hulk Hogan bajuszának mintájára egyre lejjebb nyúlik. A szemei kerekednek, semmit nem ért már. Csak azt bánja, hogy azon a főiskolás bálon, 1967-ben olyan sokat ivott a Teriék almaborából, hogy véletlen a gépipari kerítésén mászott át a Purgatórium Jolán Leánynevelde nagy, zöld kovácsoltvas kapuja helyett.
Lajos eközben magyaráz, mindent pontosan kiszámol, minden törvény és kísérlet lepereg a szemei előtt.
Mekkora jövője volt. Vörösdiploma az automatizálásin, 3 éves ösztöndíj a Szovjetúnióban. De amiko tanársegéd lett, ott bukott el minden. A sok főiskolás góbé nem tudta megállni, hogy ne heccelje a szerény, szürke emberkét, akinek előadásain többen is mélyájulásba estek a levegőhiány és a borzalmasan unalmas retorikai stílus miatt.
Sok ezek közül a szemtelen ördögfattyak közük még meg is dobálta bocskorszíjjal, vagy bakfittyel, és a hátára ragasztották az avatóünnepségen, hogy TROLIBÁCSI.
Trolibácsi ezért nem lett rakétamérnök, ezért nincs babérkoszorúja, ezért nem emeltek neki szobrot. Pedig volt egy elmélete az elektrosztatikus plazmaindukció bipoláris transzferelemeinek termografikai együtthatóiról, de hol van az már. Ő tudott volna adni valamit az emberiségnek, de mára egy tanítványa maradt: Kati.
A vonat pedig robog tovább, Trolibácsi gallamiklósi hangon, csak a kutyák számára hallható ultratartományban álmodja tovább a tudomány álmát.
