„- Bocsánat, ez a metró megy a Béke térre?”
A BKK-s ellenőr elképedve áll, nem igazán tudja mit mondjon. Ócsáról jár be, épp csak letol egy hosszúkávét reggel a Nyugatinál, és már utazik is a Corvinhoz jegyellenőrködni, neki ennyi Budapest, az a pár kilométer, az is a föld alatt.

Állnak egymással szemben, a BBK-s, megfeslett hajjal borított agykoponyáját vakarva, és a kedélyes, kockás inget és textil nadrágot viselő, tisztességben megöregedett, bő hetvenes, fitt, tiptopp bácsi, a szintén mosolygós feleségével, aki kiskosztümbe öltözött, hogy felhozza a megspórolt pénzt, hogy az unokának átutalják, aki Münchenben fog altajisztikát tanulni.

Közben a szokásos, rohanó tömeg megakad, vagy egymást taposva próbál a mozgólépcsőre keveredni. Néhányan szitkozódnak, mivel azt sosem lehet mondani, hogy „elnézést”, ha ők jönnek, mindenkinek legyen szeme hátul is. De az idős emberekkel nem tudnak mit csinálni. Az idős ember még mindig tekintélyt parancsol, mert a tolakodó csak főiskolás, annyi esze még épp van, hogy ne okádja ott le. A bácsi mosolyogva hátranéz, és feleségét mély gyengédséggel elhúzza a csorda útjából, halkan odasúgva neki: „-Drágám, kicsit állj félrébb. Engedd el az urakat!”
Tovább mosolyognak. Nem is véletlen. Ők a turistaszezon, illetve a nyugdíjasok számára kedvezmélyes kulturális programok beindulásakor megjelenő, példaértékű faj: a SZABOTŐR.
Ha a mozgólépcső alján a bőröndön átesik egy mantrázó kispálos, ott szabotőrök lehetnek, ha a villamosnál, a szeszgőzös white trasht(szökeczigány) bekapja az ajtó, a szabotőr ott áll, ha nem veszi át a felkínált helyet, mert csak egyet megy és nem rinyás nyugdíjas, az szabotőr.
A szabotőr mindenhol jelen van.
A szabotőr bármilyen anyagi helyzetben is legyen, ápolt és mérsékelten jól öltözött. Nem hiába, Gaál Béla csoportvezető alatt a csepeli vegyikombinát B hegesztőcsoportjában sohasem volt lumpolás, a gépek öregek voltak, hobo kinézettel nem lehetett bemászni a szerelőaknába, mert ha a menetes orsó elkapott, az asszonynak el kellett adnia a Trabantot, hogy el tudjanak hamvasztani.
A szabotőr jókedélyű. Annyi szívatás, megaláztatás, kitolás érte az elmúlt 50 évben, hogy ő már csak legyint. Mosolyog az afrikaiakra, mert egyszer, egy testvérországos találkozón Egyiptomból is volt itt 2 ilyen csóka, igaz a törkölyt nem bírták. Szereti az ázsiait, mert olcsó, de számára bőven megfelelő ruhákat árul, szereti a zsidót, mert emlékszik, hogy gyermekkorában kisegítette őket pénzzel, meg amúgyis van néhány jó kajájuk, a cigány meg szépen zenél.
Ennél nem is kell több. 1 lakás, 1 kocsi(KGST, vagy Suzuki, de Pestre nem megyünk be vele, mert veszít az értékéből), évente egy Balaton, ahol a Rozikával megismerkedtem, amikor még 5 fillér volt egy fagyi. Ezek legyenek, meg munka...mert annak van értelme, ha építesz, nevelsz, kiemelsz.
„-Gyerekek, kitartást! Nektek sokkal nehezebb dolgotok van, mint nekünk volt.”
Szeretem a szabotőrt. Nekem is van otthon egy pár. J