Tegnap reggel egy új fajt figyeltem meg a metrón. "Léghajlítónak" neveztem el, ami kétségtelenül a sajátmagátbillegetők családjába tartozik, akárcsak az "ENGEMnézzetek férfiak" gyakran előforduló, kizárólag nőstény egyedei.
A léghajlítók egy hímnenmű egyedével utaztam, szinte testközelből figyeltem meg.
Meg kell mondjam, kora ellenére színpompás faj ez. Olyan 28-35 közötti hím volt a megfigyelésem alanya. Sportcipőt viselt, ami szerényebbnek volt mondható, viszont feljebb haladva a világoskék, drága melegítőnadrág és szintén drága pulóver sokkalta figyelemfelkeltőbb volt lábbeliénél.
A léghajlító ápolt. Láthatóan több időt tölt el szépítkezéssel, mint pl. a büdös kamaszok, vagy a kockák hím/nőstény tagjai, de a kacsaszájú halvajárók szintjét nem éri el.
A léghajlító nem visel arcszőrzetet, mert tudja, hogy szép. Leginkább valamely mediterrán kultúra magabiztos hímjeihez hasonlítható. Haja divatos, de visszafogott, hogy ne igényeljen sok törődést és itt jutottunk el a léghajlító nevének származásához.
A léghajlító egyfolytában mozog, igen aktív lény, a nap bármely szakában. Végtagjaival a közlekedési eszközök belső csőrendszerébe kapaszkodik, és bár izomzata fejlett, hanyag eleganciával adja át magát a járművek közlekedési energiája áltak keltett tehetetlenségi erőnek. Néha közben telefonál, de sohasem zavarja, ha más fajok egyedei kénytelenek összébb húzódni, a bámulatos akrobatikai mutatványok közepette.
A léghajlító a földalatti világ egy igazi üde színfoltja. Gyakori előfordulásának területe a sport-tevékenységekre alkalmas területek vidéke.
Óvjuk meg ezt a fajt, és hagyjuk, hadd lobogjon a szerelvényen, miközben megvető pillantásokat vet minden, szürkébb faj egyedére.