„- Hogy hívják a felperes védelmére kelő jogi, vagy természetes személyt?”

„- Milyen szövetállománya van a közönséges pettyes gekkó felső maszkuláris lebenyének?”

„- A konnyuktált duplaindukció milyen elektronmezőt gerjeszt, exoterm hőeloszlás esetén?”

„- A Bauer szindróma milyen életkori sajátosságokat vonultat fel, ha a kórkép egyértelműen Weiger dilettanciára utal?”

Nem tudom, fémipari szakcsoportos érettségim van, közepes eredménnyel. Az, hogy szereztem egy tanári diplomát, az általad említett dolgokhoz képest egy vasárnap-délutáni önképzőkör szintjének felelt meg, hagyjuk is.

A kérdéseidre feltett választ ugyanúgy nem tudja a melletted álló nyugdíjas, akinek igazán átadhattad volna a helyed, ha nem a 4 színnel kihúzott jegyzeteid foglalnák el az egész metrót, és nem tudja a választ az a srác se, aki késeket fog árulni a piacon, sőt, az az anyuka sem, aki 2 kisgyermekkel a kezében keményebb testépítést végez, mint a melletted álló telefonboltos gyerek, aki szintén nem tudja a választ.

NEM TUDJUK A VÁLASZT B*MEG, itt csak neked lesz diplomád! Másnak nem is volt, nem is lesz, nem is VAN.

A metró faunájának számomra egyik legértelmetlenebb teremtménye az „éngyerekemdoktorlesz”. Ezek az általában első éveiket nyúzó, fiatal, felsőoktatási intézményekben tanuló hallgatók előszeretettel hencegnek azzal, amiről még fogalmuk sincs, gyakorlatban egyátalán nem tudnák alkalmazni, de mivel ott tanulnak, ahol, már igazából azok, amik...még nem.

Az éngyerekemdoktorlesz mindig csoportban jár és más fajokkal szimbiózisban él. Állandó társa az „örökdiák”. Az örökdiák is jólöltözött, nála is van egy csomó jegyzet, csak semmire nem tudja a választ, amit az éngyerekemdoktorlesz kérdez. Általában az örökdiáké hím, és az éngyerekem populációja zömmel nyőstény egyedeket számlál.

Párzásra egymás között képtelen ez a két faj. Szimbiózisuk kizárólag azon az együttműködésen alapul, amiben az éngyerekem önbizalmát az örökdiák, teljes tudatlanságával és konstans másnaposságával folyamatosan szinten tartja. Az éngyerekem jellemző viselkedése még hogy vészhelyzetben(vizsga) a folyosón mindenkinek azt hajtogatja, hogy semmit sem tud, közben minimum négyesre vizsgázik.

Az éngyerekem sokkalinkább mutatkozik olyan hímekkel, akik hozzájutottak egy fajtársak képének megörökítésére szolgáló eszközrhöz. Ezek a hímek csak „fotósnak” nevezik magukat, de egyátalán nem értenek a fényképészethez, viszont helyes sapkát, ápolt szakállt, valamilyen megmondós pólót, napszemüveget, passzos, farmer térdgatyát és titokzoknis vászonklumpát viselnek, valamit általában biziklivel közlekednek, és tanulás nélkül is képesek arra, amire az éngyerekem nem. Tehát tudnak mindent, és ráadásul jól is tudják ezeket a dolgokat, bár az éngyerekem nappali tartózkodási helyéül szolgáló egyetemről már rég kirúgták őket, azóta kizárólag művészeti tevékenységből élnek meg, pl. Szórólapokat csinálnak angol, bálás ruhavásárokhoz, valamint elmennek fotózni a Máriapitvari Valentinista Egyházi Kórus 10 évente megrendezendő, napfogyatkozás napi hangversenyére, a Földön bárhová. A „fotós” sok esetben örökdiák múlttal rendelkezik.